Mi fán terem a kefir?
Hogyan fedezte fel magának az emberiség a savanyított tejtermékeket? Mi a különbség a joghurtok és a kefirek között? Miért élnek tovább az emberek a Kaukázusban? Miben más a kaukázusi kefir, mint a többi? Ha már erre a pár kérdésre megismeri a választ, biztos lehet benne, hogy sokat megtud az egészséges táplálkozásról és életmódról... De Ön ennél most sokkal több kérdésre kap választ...
Isteni szerencse
A savanyított tejtermékek kialakulásával kapcsolatban számos legenda, okfejtés és találgatás létezik. Egy biztos. A kifejt tejet őseink kezdetben nem tudatosan savanyították, hűtés hiányában magától megsavanyodott. Ha úgy tetszik, egy szerencsétlen esetnek köszönhetjük szerencsénket, vagyis a felfedezést, hogy a „savanyú tej” is fogyasztható. Sőt, később elődeink arra is rájöttek, hogy szomjoltóbb hatású a tejnél, ráadásul eltarthatóság tekintetében is felülmúlja azt. Mindezek után nem csoda, hogy az emberiség tudatosan is foglalkozni kezdett a tej savanyításával, illetve jótékony hatásai kutatásával.
Savanyítás felsőfokon
A savanyú tejtermékek mai változatai szabályozott körülmények között, különleges tejsavbaktérium-tenyészetek, úgynevezett kultúrák felhasználásával készülnek. A savanyítási művelet - amelyet akár otthon is elvégezhetünk - nagymértékben megnöveli a tej egyébként is jelentős táplálkozás-biológiai értékét, mivel ilyenkor a tejcukor részben lebomlik.
Törököt fogtunk!
A savanyított tejtermékek egyik, napjainkban talán legnépszerűbb fajtáját, a joghurtot valószínűleg az egykori törökök kísérletező kedvének köszönhetjük. Erre utal a mai, már a XI. századtól használt elnevezés, amelynek eredete a török "yogurut” szóból származik.
A joghurtokat és a joghurthoz hasonló savanyú tejkészítményeket tejsavbaktériumokkal állítják elő. Ezért is oly savanyúak natúr állapotban, hiszen a tejcukorból nagyobb mennyiségű tejsav képződik. Ugyanakkor éppen ez teszi őket alkalmassá ízesítésre, hiszen a nagyobb tejsavtartalom mellett jobban érvényesül a gyümölcsök jellegzetes íze. Nem hiába oly népszerűek mai, gyümölcsös változataik.
Még egy török!
A joghurthoz hasonlóan, valószínűleg a kefir is török „találmány”. Az elnevezés a "keif" szóból származik, mely ma is létezik a török nyelvben, jelentése kellemes, élvezetes.
A kefir nem csupán tejsavbaktériumokat, hanem élesztőgombát is tartalmaz, amely következtében a tejsav mellett széndioxid és kis mennyiségű alkohol is képződik benne. Ez utóbbi bár nem több 0,8 százaléknál, de bőséges, kb. 1 liternyi kefir fogyasztása után akár szondával is kimutatható.
A közepes hőmérsékleten szaporodó tejsavbaktériumokkal és élesztőgombákkal erjesztett kefirben közepes mennyiségű sav képződik, emiatt kellemesen savanyú ízű. A natúr mellett már hazánkban is kaphatók ízesített változatai is.
A kaukázusi rokon
A kaukázusi kefir a normál kefirekhez hasonlóan tejsavbaktériumokat, és élesztőgombát tartalmaz. Speciális összetevőinek köszönhetően azonban lényegesen több szén-dioxid keletkezik benne, mely folyamat még a hűtés és a csomagolás után sem áll le. Ezért is van, hogy a Milli Kaukázusi Kefir doboza csak úgy duzzad az „életerőtől”.
A természetesen képződő szén-dioxidnak köszönhetően a kaukázusi kefir nemcsak finom, hanem rendkívül frissítő is, így pozitív hatást gyakorol az közérzetünkre. Felbontás előtt ezért ne felejtsük el jól felrázni a dobozt, mert így keverhetjük össze az italt a szén-dioxiddal, és érhetjük el az egyedülállóan friss, pezsgő ízt.
(Forrás: Nők Lapja Cafe)